A Pilvax

Azt már általános iskolában a fejünkbe verték, hogy az a bizonyos márciusi forradalom a Pilvax kávéházból indult, de arról nem olvashattunk a történelemkönyvekben, hogy híres íróink, költőink nem csak politizálni jártak ebbe az intézménybe, hanem enni, inni, biliárdozni, újságot olvasni, sőt voltak, akik annyira sok időt töltöttek a kávéházban, hogy ide címeztették a leveleiket is.

A kávéházak és a kávé európai megjelenésével már foglalkoztunk, és fogunk is egyéb blogbejegyzésünkben, úgyhogy március 15-e alkalmából összeszedtünk néhány érdekességet a Pilvax kávéházról.

Pesten az egyik legkedveltebb kávéház az Úri utcai Café Renessaince volt, ahol az egyetemisták, művészek, értelmiségiek találkoztak, de szívesen látogatták mások is: kereskedők, iparosok, hivatalnokok. Itt dolgozott kávéslegényként az osztrák származású Pilvax Károly. A fiatalember 1841-ben érkezett Pestre, decemberben eljegyzett egy itteni hajadont, aztán 1842-ben már át is vette a Renessaince üzemeltetését az előző tulajdonostól, és a kávéházat átkeresztelte Pilvaxra.

Az új bérlő nagyon népszerű lett. Renováltatta az épületet, belülre jeles magyarok arcképeit festette. Tartott biliárd- és tekeasztalokat, járatott hazai és külföldi lapokat, és kiváló italokat szolgált fel. A kínálatában szerepelt a fűszeres mokka, ami igazából jóféle kávélikőr volt, amit többnyire ánizzsal, vaníliával és más egyéb fűszerekkel ízesítettek.

Pillvax annyira figyelt a törzsvendégeire, hogy Petőfinek és Jókainak saját dákója volt, amivel szívesen löködték a golyókat a biliárdasztalon. Természetesen hamarosan a rendőrkémek is ideszoktak, és sűrűn jegyzetelték az elhangzott lázító mondatokat.

A kávéház a reformkor vége felé a radikális értelmiség és különösen a fiatalok törzshelyévé vált. A Pilvax  gyorsan a fiatalok, az ellenzéki gondolkodásúak törzshelyévé vált. Petőfi Sándor, Degré Alajos, Jókai Mór és Tompa Mihály itt alapította meg a Tízek Társaságát. Itt alakult meg és működött a Fiatal Magyarország nevű asztaltársaság is. Petőfi 1844-től rendszeresen itt reggelizett. Az ifjak között volt - többek között - Vásárhelyi Pál és Vajda János költő is.

Bár Pilvax Károly 1846-ban bérbe adta a kávéházat, a név maradt. A belső teret új festményekkel gazdagították: a francia forradalom hőseit ábrázolták a képek. 1847-től Fillinger János bérelte a kávéházat (ezért fordul elő több forrásban is a Fillinger kávéház elnevezés).

Étel és ital

A kávéházakban nem csak kávét, hanem sok minden más egyebet is felszolgált a kávészolga, vagy kellner. Például a feketekávé mellé lehetett kérni tejfölt, tejszínt, ihatták a kávét kapucíner formájában, de kérhettek bele némi alkoholt is. Voltak kávéházak, ahol forralt bort és forró sört is lehetett kapni. Aztán ott van még a puncsok számtalan variációja, az ánizzsal ízesített kávélikőr és az ördögitalként emlegetett krampampuli. Ez utóbbit azért nevezték ördögitalnak, mert ha valaki többet ivott belőle a kelleténél, valóságos ördöggé változott. Az elnevezésből adódóan a század második felétől szokássá vált a krampampulit ördögarcot formázó talpas poharakban kínálni. Az ital misztikumát fokozta, hogy az illatos keveréket meggyújtották, és úgy szolgálták fel.

A kávéház vonzerejét a fiatalok szemében növelte, hogy közéleti, politikai szempontból fontos intézményekhez volt közel. De ami ennél is fontosabb volt, az egy nagyon is hétköznapi előny. A Pilvaxba járó ellenzéki fiatalok nem tartoztak sem a nemességhez, sem az elit polgári réteghez, így nem vetette fel őket a pénz. Csábító volt tehát számukra az állandó akció: a kávé mellé ingyen járt a reggeli. És, hogy az ifjú urak fejébe ne szálljon a sok remek ital, a kávéházakban kínáltak süteményeket, házi kuglófot, kalácsot is. Feljegyezték például, hogy a Pilvax ifjúsága nagyon szerette az ún. deák-kenyeret. Voltak olyan kávéházak, ahol tisztességesebb harapnivalót is kínáltak: például virslit, kolbászt. Petőfi és barátai tehát nem üres gyomorral indultak forradalmat csinálni március 15-én.

Billiárdasztal és a "közvélemény asztala"

1848. március 14-én egész nap ment a huzavona, hogy miként ismertessék meg a nyilvánossággal a 12 pontot. Az Ellenzéki Kör nemesi tagjai tartózkodtak volna a meggondolatlanságoktól, a fiatalok viszont minél gyorsabb akciót akartak. Mivel nem tudtak megegyezni, a fiatalok visszavonultak kedvenc törzshelyükre, a Pilvaxba. Petőfi és társai itt beszélték meg a forradalom követeléseit és itt került sor a 12 pont megszövegezésére, amelyet az utolsó rendi országgyűlésen a Függetlenségi Párt szorgalmazott. Itt folytatódott a tanakodás, amikor befutott az esti hajóval a hír, hogy Bécsben kitört a forradalom.

A kávéház néhány berendezési tárgya is híressé vált az események sodrásában. Például az egyik biliárdasztal tetejére ugrott fel a pozsonyi ifjúság küldöttje, és onnan kiáltotta szét, hogy Bécsben kitört a forradalom. De híressé vált a márványasztal is, amely a lázas márciusi napokban a "közvélemény asztalává" vált. A történet szerint 1848. március 15-én itt szavalta el Petőfi először a Nemzeti dalt és innen indultak ki ezen a napon a forradalmi események.

A Pilvax szomorú vége

Petőfi javaslatára a Pilvax új nevet kapott: Szabadság Csarnoka. Egy ideig így hívták, az új név pedig hamarosan a homlokzaton is megjelent zöld táblán, piros-fehér betűkkel. A forradalom és szabadságharc alatt toborzóiroda működött a kávéházban, s továbbra is nemzeti, forradalmi szellemiség központja maradt. Egészen a szabadságharc leveréséig...

Fillinger, a bérlő 1851-ben új helyet nyit. Pilvax Károly özvegye egy Mótz (vagy Mots) kávésnak adta bérbe legendás kávéházát, aztán az utca nevéről Café Herrengasse volt a kávéház neve; 1867 és 1895 között a Schőja Kávéház nevet viselte. Az utca neve többször változott: 1874-től Koronaherceg utca, később Petőfi Sándor utca lett.

A Pilvax a 19. század második felében valamikor jelentős szerepét nem tudta megtartani. Már nem az a legendás szellemi központ volt, mint a reformkorban, hiába kerül ki 1900-ban emléktábla a falára. 1911-ben a városrendezés során az épületet lebontották. Az 1920-as években nem messze, a mai helyén nyílt meg a Pilvax Kávéház, ahol 1927-től rendszeresen találkoztak a Petőfi Társaság tagjai, de azt a fajta kulturális és történelmi űrt, amit az eredeti épület hagyott maga után, ez nem tudta betölteni.